Ugyan jó ideig nem írtam, valahogy kimarad, de azért tartom magam.

Ma kaptam egy e-mailt "Már a jókora utat megtett. Jó úton jár, ne térjen le róla."

Egyébként így is gondolom - meglepő, hogy immár közel három hónapja nem dohányzom, és szerencsére tényleg egyre kevésbé hiányzik. Napközben például már eszembe sem jut. Kimennek a srácok csapatostul, és a nyitott ablakon keresztül is érzem a dohányfüstöt, DE végre nem az jut eszembe, hogy de jó nekik! Sőt, még ki is megyek egyszer-egyszer megnyújtóztatni magam, és örömmel konstatáltam, hogy elmúlt az az érzés, hogy azonnal kirángatnám valamelyik szájából a cigit, vagy amikor elnyomják a csikket, akkor akár a szemetesből is kivenném. Semmi. Egyszerűen jobban érzem magam, hogy nem szívom.

Persze ettől függetlenül azt gondolom közrejátszik az is, hogy az elmúlt 3 hónapban óriás bulik nem voltak. Tehát ezt minden leszokónak javasolni fogom: kevesebb bulizás, vagy legalábbis célszerű úgy összeválogatni a bulibandát, hogy legyen legalább 1, azaz egy legény a gáton, aki szolidarít vagy szinténzenész. Egyedül egy bagós társaságban piázgatva, bul! Hát az nehéz falat.

Kedves gyógyszerész - ráadásul rendkívül jóképű fickó - egyrészt gratulált, amikor közöltem, hogy már a 2. héten tartok és kitartok :) és továbbra is ez a szándékom, hogy kitartsak, másrészt bíztatóan közölte, hogy a ragtapasz és a rágó csak 1 dolog, a kitartás és az akaraterő a fő! Arra van szükség! a nikotin iránti vágy 3-4 hét múlva elmúlik, mert addigra elkezdi termelni újra a szervezetem...

köszönöm

kitartok

bár ma szenvedek... nagyooooon! Fura érzés: tényleg, mintha konkrétan bármilyen formában történő nikotinbevitelre vágynék, de baromira. Ma 3szor is kimentem a srácokkal az erkélyre, persze kibírtam, h nem gyújtottam rá, de vagy egy pohár víz, vagy egy puffasztott rizs szelet, vagy egy kis kávé volt a kezemben, és szívem szerint, ha nagyon mélyen magamba nézek, kirántottam volna bármelyikük kezéből az elnyomni készülő csikket is és abba is beleszívtam volna. De erős vagyok. ugye. Így csak nagyokat lélegeztem, a büdös füstből - lehet, hogy abból is ki tudom szippantani a minimális nikotin molekulákat? biztosan...

A nagy erőpróba közepette, és gondolom, h lefoglaljam a kezeimet, amik már szintén hozzászoktak, hogy kétóránként szorongatnak egy bűzrudat, sajnos elkezdtem a körömágyamról tépkedni a bőrt. Gyönyörű. tényleg. ez is egy rossz szokás - és ezellen a rossz szokás ellen kíváló ellenszer volt a dohányzás. Szóval mégis jó volt valamire. Na de egyik rossz szokással harcolni a másik ellen?! 

Ismét rátaláltam egy oldalra, úgy látom jó sokan kezdenek foglalkozni a dohányzásról való leszokással, ami egyrészt rendkívül pozitív, másrészt meglepő is, hogy eddig ilyen erős volt a dohánylobbi, most meg hirtelen mindenféle kezdeményezés elnyomja?! és semmit nem tesz ellene? legalább hoznák ki az egészségkárosodás nélküli cigarettát - bár ugye ezt is megalkották már a fantasztikus ecigi formájában, aminek ha jobban utánaolvasunk, mégsem olyan fantasztikus - de erről majd később.

Szóval egy kezdeményezés az MTV-től, a fiatalok leszokását támogatja, ami borzasztó, mert 18 évesen ne kelljen már leszokni a cigiről!! én akkor szoktam rá... ők meg már most leszokni is nehezen tudnak. http://www.mtv-smokescreen.com/methods.aspx Mindenesetre érdekes, hogy 10 európai között 2 magyar is van. Na kivételesen nem vagyok büszke, ráadásul két kis tökfej, de legalább megpróbálják. A kezdeményezés viszont szuper: hétköznapi emberkék, videos üzenetek, egy hónapos próbálkozás folyamatos nyomonkövetése. és ahogy látom azt próbálják erősíteni, hogy a dohányzás már ciki. nem menő, hanem gáz. Kíváncsi vagyok.

Kedves gyógyszerész - ráadásul rendkívül jóképű fickó - egyrészt gratulált, amikor közöltem, hogy már a 2. héten tartok és kitartok :) és továbbra is ez a szándékom, hogy kitartsak, másrészt bíztatóan közölte, hogy a ragtapasz és a rágó csak 1 dolog, a kitartás és az akaraterő a fő! Arra van szükség! a nikotin iránti vágy 3-4 hét múlva elmúlik, mert addigra elkezdi termelni újra a szervezetem...

köszönöm

kitartok

bár ma szenvedek... nagyooooon! Fura érzés: tényleg, mintha konkrétan bármilyen formában történő nikotinbevitelre vágynék, de baromira. Ma 3szor is kimentem a srácokkal az erkélyre, persze kibírtam, h nem gyújtottam rá, de vagy egy pohár víz, vagy egy puffasztott rizs szelet, vagy egy kis kávé volt a kezemben, és szívem szerint, ha nagyon mélyen magamba nézek, kirántottam volna bármelyikük kezéből az elnyomni készülő csikket is és abba is beleszívtam volna. De erős vagyok. ugye. Így csak nagyokat lélegeztem, a büdös füstből - lehet, hogy abból is ki tudom szippantani a minimális nikotin molekulákat? biztosan...

A nagy erőpróba közepette, és gondolom, h lefoglaljam a kezeimet, amik már szintén hozzászoktak, hogy kétóránként szorongatnak egy bűzrudat, sajnos elkezdtem a körömágyamról tépkedni a bőrt. Gyönyörű. tényleg. ez is egy rossz szokás - és ezellen a rossz szokás ellen kíváló ellenszer volt a dohányzás. Szóval mégis jó volt valamire. Na de egyik rossz szokással harcolni a másik ellen?! 

Ismét rátaláltam egy oldalra, úgy látom jó sokan kezdenek foglalkozni a dohányzásról való leszokással, ami egyrészt rendkívül pozitív, másrészt meglepő is, hogy eddig ilyen erős volt a dohánylobbi, most meg hirtelen mindenféle kezdeményezés elnyomja?! és semmit nem tesz ellene? legalább hoznák ki az egészségkárosodás nélküli cigarettát - bár ugye ezt is megalkották már a fantasztikus ecigi formájában, aminek ha jobban utánaolvasunk, mégsem olyan fantasztikus - de erről majd később.

Szóval egy kezdeményezés az MTV-től, a fiatalok leszokását támogatja, ami borzasztó, mert 18 évesen ne kelljen már leszokni a cigiről!! én akkor szoktam rá... ők meg már most leszokni is nehezen tudnak. http://www.mtv-smokescreen.com/methods.aspx Mindenesetre érdekes, hogy 10 európai között 2 magyar is van. Na kivételesen nem vagyok büszke, ráadásul két kis tökfej, de legalább megpróbálják. A kezdeményezés viszont szuper: hétköznapi emberkék, videos üzenetek, egy hónapos próbálkozás folyamatos nyomonkövetése. és ahogy látom azt próbálják erősíteni, hogy a dohányzás már ciki. nem menő, hanem gáz. Kíváncsi vagyok.

Végighallgattam ma egy srácot, aki hasonló párkapcsolatban él, mint mi éltünk eddig: azaz a lány dohányzik, ő meg nem, sőt! kifejezett sportemberről van szó, pörög, megy, ja és még alkoholt sem iszik.

Szóval végighallgattam - mintha csak az én párom gondolatait hallottam volna - a panaszkodását arról, hogy a lány dohányzik, és szarik rá, hogy őt zavarja, és munkából hazajövet még elszív egy utolsó szál cigit és amikor hazaér, akkor csodálkozik, hogy ő konkrétan undorodik a szájának az ízétől a szagától, és ezáltal (szerintem) a lényétől. Mindemellett felháborítónak tartja, hogy totálisan nincs tekintettel az ő igényeire, vágyaira, és hogy ennyire nem foglalkozik azzal, amit ő érez, szeretne, pedig aztán hangot ad neki! ... szar volt... utólag is lelkiismeretfurdalásom van. 

Pedig! drága nem dohányos párjaink! Ti tudtátok ám, hogy mi dohányzunk! És így ennek ellenére, vagy ezzel együtt választottatok minket! Persze tudom, az ember mindig reménykedik, hogy majd a másik megváltozik, és a kedvéért eldodbja az utolsó szál cigit is... és lám megtörtént. Előbb utóbb megtörténik. vagy nem.

Más: a budapestiek bizonyára hozzászoktak, hogy a belvárosban lassan minden piros lámpánál álldogál, sétál, tántorog, táncol, dűlöngél egy rossz vagy még rosszabb arcú ember, aki egy neylonba csomagolt újságot szorongat, és fedélnélkül felkiáltással kéreget. Szerintem mindenkiben vegyes érzéseket váltanak ki, te autóban ülsz, ő meg kint álldogál, neki mocskos a ruhája, te reggel megint tisztát vettél, neked van munkád neki nincs... szóval enyhe lelkiismeretfurdalás a társadalom elferdülése miatt, viszont ott van a becsapás érzése is. Biztos magának gyűjtöget? nem adja le a sarkon valami mocskos, kutyalánccal a nyakában üldőgélő bűnözőnek? biztos jót teszek azzal, ha adok, nem inkább rosszat? nem egyszerű kérdés... Bár most olyat láttam, ami szerintem elég egyszerű volt: pasi egyik kezében az újság, másik kezében a cigi és így sétál az autók között. Kevés hiányzott hozzá, hogy jól megmondjam neki a magamét! Egyrészt a doboz cigi helyett vegyen magának kaját, másrészt ne dohányozzon miközben éppen "dolgozik", harmadrészt, ne fújja az arcomba a füstöt, mert ezzel aztán főképp elveszi a kedvem attól, hogy egy fillért is adjak neki, és ráadásul a többi, lehet, hogy pont valós fedélnélküli esélyét is rontja, úgyhogy az ő helyükben kővel kéne megdobálni és nagyon messzire elhajtani az ilyen dromedárt.

uff.

mostmáraztán tényleg bőséggel letelt egy hét a nemdohányzó időszakból! Azért már ez is valami... kezdek magamra büszke lenni! vagy még nem kéne?! :)

Mindenesetre amit észrevettem: valóban kezdem a szagokat jobban érezni, ez nem csak duma. Pedig én azt gyanítottam, hogy ez csak szövegelés, hogy a dohányosok nem érzik az ízeket, nem érzik olyan intenzíven a szagokat! Na most megtapasztaltam: drága kollégáim pont bejöttek az erkélyről a cigiszünetet követően, majd az asztalomhoz sétált a segítőkész mister... és hirtelen még a gyomrom is felfordult! Úgy megcsapott a pólójából, hajából majd a szájából áradó dohányszag! Bbbbrrr. és most elképzeltem: az én párom nem hiába reklamált, ha úgy mentem haza a munkából, hogy nem követtem el minden egyes óvintézkedést :)

Óvintézkedést értsd: arcmosás, kézmosás, fogmosás, öblögetés, mentolos cukorkaszopogatás, fésülködés, esetleg vizes kefével hajkihúzás, kézkrémezés, parfümözés ... szóval egy jó negyedórás procedúra, hogy ne érezzem rajta, hogy érzi rajtam :D

Magyarán az első előny, amit valóban érzek, hogy most már ezek szerint nem vagyok "büdös" a nemdohányzók szaglása szerint sem... bár ez fura: mivel eddig nem éreztem magamon, hogy ÉN büdös lennék, ezért eszembe sem jutott, hogy mások szerint az lehetek, tehát eddig sem zavart :) Mindenesetre jó a tudat, hogy tisztulok.

Ma volt egy kis rágyújthatnékom és nem az idegesvagyokmegkellnyugodnom típusú, hanem egyszerűen a jóhírtkaptunkpecsételjükmegegycigivel típusú.

Biztos ezt is ismeri minden dohányos: a lényeg, hogy pont semmi stressz, csak egyszerűen jó dolog történik, úgyhogy a következményeket, és azt, hogy ezt ki hogyan éli meg kifejezetten jó érzés egy cigi mellett megbeszélni. Ez ugye azért meglepő, mert ahogy kiolvastam a nikotin euforikus érzéseket okoz, és ugye a jó hír hallatán eleve kisebb eufóriába kerülsz, akkor minek ezt még fokozni? Vagy egyszerűen annyi a pszihológiája, hogy jó egymással megosztani a JÓt. Igen! ez simán lehet. A boldogság is akkor igazi boldogság, ha nem egyedül vagy vele... ritka is az egyszemélyes boldogság. Ellentétben az egyszemélyes stresszel. Az előző munkahelyemen rendszeresen inkább egyedül jártam ki cigizni, mert pont arra volt szükségem, hogy lehiggadjak, egy kicsit zökkenjek ki, és egyedül legyek. Itt szerencsére nincs ilyen fokozott idegállapot nap mint nap, inkább a közösség élmény, az együttes dohányzás közbeni beszélgetés hiányzik egy kicsit. Úgyhogy ki is sétálok a srácokkal az erkélyre, pohárral a kezemben, vmit majszolgatva, csak hogy én is kikapcsoljak egy kicsit.

Néhány jótanácsot találtam is, mit tegyél társaságban, hogy megelőzd a rágyújtást: http://www.leteszemacigit.hu/enter.php?profile=1&id=24

hmm... meglepő: kibírtam egy társasági eseményt - hogy szépen fogalmazzak :) Magyarán egy bulit a barátaimmal, akik persze mind dohányoznak! Sőt! aki egy hónapja leszokott, közölte, hogy ha buli van, az "ház", akkor ér cigizni és azonnal rá is gyújtott.

A legutóbbi leszokás próbálkozásom alkalmával én is alkottam "újszabályt", ha iszunk, akkor ér dohányozni. Eredmény: egyre sűrűbben iszunk, akár minden este belefér egy pohár bor. Mielőtt totál szétcsúsztam volna, inkább újszabályfelrúgás, mert bőven elég egy szenvedélybetegség, nemhogy még az alkohollal is meg kéne küzdeni... bbbbbrrrrr.

Találtam egy jó kis videot, hogy mit is csinál a nikotin maga: http://www.hazipatika.com/mediatar/media/Leszokas_a_dohanyzasrol/88

Ezzel máris megvan a magyarázat arra, amit én "alfa-közeli" agyállapotnak neveztem, ugyani a nikotin dopamint szabadít fel az agyban, ami kisebb eufórikus érzést okoz, és hát persze, hogy eufóriában szuppper gondolatai támadnak az embernek és minden probléma miniatürnek tűnik?! :) A másik probléma, hogy adrenalint is felszabadíthat, tehát erre aztán tényleg valami megoldást kell találni, mondjuk minden nap kezdjek egy jó kis tandem ugrással a víztorony tetejéről?

Amúgy meglepő, de én egyelőre nem érzem a nikotin hiányát, legalábbis nem vagyok letört, kedvetlen, étványtalan... stb... bár számomra fura, hogy pont étvágytalanságot és súlycsökkenést okoz a nikotinmegvonás, hiszen pont ez a gondom: elég nagy valószínűséggel jópár kilo fog még felugarani az elköv hónapokban.

Vagy lehet, h kedvetlen vagyok, de annyira, hogy észre sem veszem, hogy az vagyok? ;)

... majdnem a Hetedik :) de azért az ötödik elem is ott van a topon! hiszen ez azt jelenti, hogy egy teljes munkahetet végigcsináltam egyetlen szál cigi nélkül!!!

Ezt csak az értheti, aki dohányzik, vagy dohányzott valaha... vagy függött valamitől - igazából a függés maga számít. Nem is hiszem, hogy a nikotin hiányzik a leginkább. Szerintem a legtöbb embernek a rituálé, a mozdulat, a közösséghez tartozás: mert ismerjük el, a dohányosok társasága az olyan, mint egy klub. Akikhez tartozni jó. Nem ők hívnak meg, hogy tartozz hozzájuk, hanem Te választod, hogy igen, tag akarsz lenni. Végülis dohányozni egyébként jó... a legtöbb dohányos szeret rágyújtani

- előveszed a cigit, hozzá egy öngyújtó, rituálisan a szádba helyezed (enyhén fallikus szimbólum), aztán öngyújtó katt, szívsz egy nagyot, felparázslik és szipka, szipka mély levegő és lent is van. Aztán kint! Mennyire megnyugató.

Ha előtte felhúztad magad, de úgy, hogy az ajtón is szappanozott fejjel tudtál kimenni, és a cigit is csak másodszorra sikerült meggyújtani: 

- Azonnal lehiggadsz, mintha egy tized másodperc alatt kitisztult volna a fejed, érzed, hogy a roppanásig feszült idegeid szépen kilazulnak, a fejedben a dobolás egyre lassabb ütemű, és kezdenek áramlani a korábban bedugult gondolatok: mégsem reménytelen a helyzet! hiszen ez csak egy piti ügy! nem is kell idegeskedni! seccpecc megoldom. 

És tényleg! szerintem a dohányzás bizonyos helyzetekben kvázi alfa állapothoz hasonló frekvenciára állítja az agyat.  - persze erre egyelőre semmilyen alátámasztást nem találtam a neten.. sőt :)

Sebaj!

Egy oldal, a leszokás meggyőzésről:

http://www.cigimentes.hu/meggyoz.php

Harmadik nap sajnos rendkívül szomorú és fájdalmas híreket kaptam. Ismét rájöttem: az európai kultúra, az európai oktatás, nevelés semmilyen formában nem készít fel minket a halál bekövetkeztére, elfogadására, feldolgozására. Akik Hisznek valamiben, az ő számukra ez valószínűleg legalább egy mankót ad, de talán még ez is kevés....

Ennek ellenére, a sírás közepette és lenyugvást vágyva is kibírtam cigi nélkül. Legalább ennyi pozitívum.

Szomorkodás helyett, egy kis elrettentés:

http://thedesigninspiration.com/articles/top-45-creative-anti-smoking-advertisements/

... nna az első nap, mivel kihagytam a bulit, nem is volt vészes! Sőt! A szuper kis torokfájás amúgy is elvette volna a kedvemet.

Mai napon indult a nehezített pálya: a szolidaritást vállaló kollégám, aki szintén kikiáltotta, hogy "Leteszemacigit!" már első nap inkább feladta, és folyamatosan füstölög :) Sebaj, kicsit nehezebb így a helyzet, mint gondoltam, de még elviselhető.

Ma egy jópofa oldalra is bukkantunk: http://nyugoggyale.hu/

Mindenkinek ajánlom, aki szívesen hallgatja a Szőke-Badár féle poénokat... nekem kicsit sokk. Facebookon persze jönnek a jókívánságok, és előrekárörvendések, remélem, hogy hónapok múlva is fricskát intek a nemhívő brigádnak :)

Ami tény: ha nem dohányzol, többet majszolsz. Amúgy is azt mondják, hogy eleve elhízol, akármit is csinálsz, ha abbahagyod a dohányzást, mert a nikotin egyrészt segíti az anyagcserét, másrészt... má' ki emléxik, hogy mit csinál?! Majd jól utána olvasok. Mindenesetre tény: legutóbbi leszokás kisérlet alkalmával - bár akkor extrém körülmények voltak - kb 5-6 kg-t híztam. Na ez most is várható.. na de akkor mégis hogy fogok kinézni? Mint egy puffasztott rizspuding? Pufi is, folyós is, elmosódott körvonalak, rezgő végtagok... brrrrrr

Szóval dohányzás leszokás = újabb fogadalom: újra testmozgás!

Megszületett az elhatározás... mint már annyiszor! Gondolom sokan ébredtek így, mint én: mostaztánténylegelégvolt. Bár én kaptam egy helyes kis lökést: drága párom, mondhatni érzelmi zsarolás kemény eszközével élt, és nem a szokásos dumával jött, hogy minek ez a hülye cigi? miért nem tudod végre letenni? csak magadat pusztítod! stb.. hanem rém romantikusan felháborodva közölte, hogy nem hogy magamra, hanem rá sem vagyok tekintettel, merthogy majd jól elpatkolok és itt hagyom őt 60 évesen egyedül. Na tessék! Hát lehet ennek ellenállni?!

Alkalom adott: szűkkörű csapatos hétvége, két napos ivászat és láncdohányzás - legalább egy kis torokfájás is várható hétfőre, reménykedem, hogy még kívánni sem fogom a cigit. Vasárnap este egy pohár isteni muscat lunellel az egyik kezemben, és AZ utolsó szál cigivel a másik kezemben kisétáltam a teraszra és a csillagok alatt ki is mondtam, amit elhatároztam: tényleg ez volt az utolsó szál. PONT.

Reggeli ébredés, reggeli azonnali gondolat: pfúúú, én ezt tényleg kimondtam tegnap, nem csak gondoltam!

Bizonytalankodás: biztos kell ez nekem? fel akarok szedni megint 4-5 kg-t, akarok én idegeskedni azon, hogy csakazértsemgyújtokrá?!

Szerencse: torokfájás. Úgyhogy noproblem, ingerenciám sincs a cigihez.

Biztosítás: világgá kürtölöm, hogy minél kellemetlenebb legyen az elhatározást megváltoztatni és megfutamodni.

Első bakilehetőség: első nap első este buli lenne... a társaság full dohányzó, ráadásul várható a "cigivel hidaljuk át a kínos beszélgetés közötti enyhénszólva hosszúra nyúló szüneteket" szindróma. Megoldás: torokfájásra hivatkova lemondom :)