mostmáraztán tényleg bőséggel letelt egy hét a nemdohányzó időszakból! Azért már ez is valami... kezdek magamra büszke lenni! vagy még nem kéne?! :)

Mindenesetre amit észrevettem: valóban kezdem a szagokat jobban érezni, ez nem csak duma. Pedig én azt gyanítottam, hogy ez csak szövegelés, hogy a dohányosok nem érzik az ízeket, nem érzik olyan intenzíven a szagokat! Na most megtapasztaltam: drága kollégáim pont bejöttek az erkélyről a cigiszünetet követően, majd az asztalomhoz sétált a segítőkész mister... és hirtelen még a gyomrom is felfordult! Úgy megcsapott a pólójából, hajából majd a szájából áradó dohányszag! Bbbbrrr. és most elképzeltem: az én párom nem hiába reklamált, ha úgy mentem haza a munkából, hogy nem követtem el minden egyes óvintézkedést :)

Óvintézkedést értsd: arcmosás, kézmosás, fogmosás, öblögetés, mentolos cukorkaszopogatás, fésülködés, esetleg vizes kefével hajkihúzás, kézkrémezés, parfümözés ... szóval egy jó negyedórás procedúra, hogy ne érezzem rajta, hogy érzi rajtam :D

Magyarán az első előny, amit valóban érzek, hogy most már ezek szerint nem vagyok "büdös" a nemdohányzók szaglása szerint sem... bár ez fura: mivel eddig nem éreztem magamon, hogy ÉN büdös lennék, ezért eszembe sem jutott, hogy mások szerint az lehetek, tehát eddig sem zavart :) Mindenesetre jó a tudat, hogy tisztulok.

Ma volt egy kis rágyújthatnékom és nem az idegesvagyokmegkellnyugodnom típusú, hanem egyszerűen a jóhírtkaptunkpecsételjükmegegycigivel típusú.

Biztos ezt is ismeri minden dohányos: a lényeg, hogy pont semmi stressz, csak egyszerűen jó dolog történik, úgyhogy a következményeket, és azt, hogy ezt ki hogyan éli meg kifejezetten jó érzés egy cigi mellett megbeszélni. Ez ugye azért meglepő, mert ahogy kiolvastam a nikotin euforikus érzéseket okoz, és ugye a jó hír hallatán eleve kisebb eufóriába kerülsz, akkor minek ezt még fokozni? Vagy egyszerűen annyi a pszihológiája, hogy jó egymással megosztani a JÓt. Igen! ez simán lehet. A boldogság is akkor igazi boldogság, ha nem egyedül vagy vele... ritka is az egyszemélyes boldogság. Ellentétben az egyszemélyes stresszel. Az előző munkahelyemen rendszeresen inkább egyedül jártam ki cigizni, mert pont arra volt szükségem, hogy lehiggadjak, egy kicsit zökkenjek ki, és egyedül legyek. Itt szerencsére nincs ilyen fokozott idegállapot nap mint nap, inkább a közösség élmény, az együttes dohányzás közbeni beszélgetés hiányzik egy kicsit. Úgyhogy ki is sétálok a srácokkal az erkélyre, pohárral a kezemben, vmit majszolgatva, csak hogy én is kikapcsoljak egy kicsit.

Néhány jótanácsot találtam is, mit tegyél társaságban, hogy megelőzd a rágyújtást: http://www.leteszemacigit.hu/enter.php?profile=1&id=24