Ugyan jó ideig nem írtam, valahogy kimarad, de azért tartom magam.
Ma kaptam egy e-mailt "Már a jókora utat megtett. Jó úton jár, ne térjen le róla."
Egyébként így is gondolom - meglepő, hogy immár közel három hónapja nem dohányzom, és szerencsére tényleg egyre kevésbé hiányzik. Napközben például már eszembe sem jut. Kimennek a srácok csapatostul, és a nyitott ablakon keresztül is érzem a dohányfüstöt, DE végre nem az jut eszembe, hogy de jó nekik! Sőt, még ki is megyek egyszer-egyszer megnyújtóztatni magam, és örömmel konstatáltam, hogy elmúlt az az érzés, hogy azonnal kirángatnám valamelyik szájából a cigit, vagy amikor elnyomják a csikket, akkor akár a szemetesből is kivenném. Semmi. Egyszerűen jobban érzem magam, hogy nem szívom.
Persze ettől függetlenül azt gondolom közrejátszik az is, hogy az elmúlt 3 hónapban óriás bulik nem voltak. Tehát ezt minden leszokónak javasolni fogom: kevesebb bulizás, vagy legalábbis célszerű úgy összeválogatni a bulibandát, hogy legyen legalább 1, azaz egy legény a gáton, aki szolidarít vagy szinténzenész. Egyedül egy bagós társaságban piázgatva, bul! Hát az nehéz falat.
