Megszületett az elhatározás... mint már annyiszor! Gondolom sokan ébredtek így, mint én: mostaztánténylegelégvolt. Bár én kaptam egy helyes kis lökést: drága párom, mondhatni érzelmi zsarolás kemény eszközével élt, és nem a szokásos dumával jött, hogy minek ez a hülye cigi? miért nem tudod végre letenni? csak magadat pusztítod! stb.. hanem rém romantikusan felháborodva közölte, hogy nem hogy magamra, hanem rá sem vagyok tekintettel, merthogy majd jól elpatkolok és itt hagyom őt 60 évesen egyedül. Na tessék! Hát lehet ennek ellenállni?!

Alkalom adott: szűkkörű csapatos hétvége, két napos ivászat és láncdohányzás - legalább egy kis torokfájás is várható hétfőre, reménykedem, hogy még kívánni sem fogom a cigit. Vasárnap este egy pohár isteni muscat lunellel az egyik kezemben, és AZ utolsó szál cigivel a másik kezemben kisétáltam a teraszra és a csillagok alatt ki is mondtam, amit elhatároztam: tényleg ez volt az utolsó szál. PONT.

Reggeli ébredés, reggeli azonnali gondolat: pfúúú, én ezt tényleg kimondtam tegnap, nem csak gondoltam!

Bizonytalankodás: biztos kell ez nekem? fel akarok szedni megint 4-5 kg-t, akarok én idegeskedni azon, hogy csakazértsemgyújtokrá?!

Szerencse: torokfájás. Úgyhogy noproblem, ingerenciám sincs a cigihez.

Biztosítás: világgá kürtölöm, hogy minél kellemetlenebb legyen az elhatározást megváltoztatni és megfutamodni.

Első bakilehetőség: első nap első este buli lenne... a társaság full dohányzó, ráadásul várható a "cigivel hidaljuk át a kínos beszélgetés közötti enyhénszólva hosszúra nyúló szüneteket" szindróma. Megoldás: torokfájásra hivatkova lemondom :)